Advent négy vasárnapján gyújtott gyertyák erősítik a hitet és táplálják a reményt. A reményt, hogy a növekvő sötétség véget ér egyszer és újra a Fény kezd erősödni.

Az advent négy hetes ünnepsorozat, amelyet egész Európában megülnek. A szó a latin adventus rövidülése, amely a görög parúsziából származik. Mindkettő eredetileg Jézus második eljövetelét jelentette.

Az Advent jelentése: „úrjövet”, az „Úr Eljövetele”.

A keresztény kultúrkörben advent az év legcsendesebb időszaka, aminek első vasárnapja a vízkereszt utáni első vasárnapig tartó karácsonyi ünnepkör és az egyházi év kezdete.

Az advent a karácsonyt (december 25-ét) megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig számított időszak. A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig (január 6-ig) tart.

Advent első vasárnapja egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti.

A világ azonban nem duális, hiszen akkor csak egy dimenziós lenne

Az advent mégis abban az időben gyökeredzik, amikor a téli napforduló még az újjászületést jelentette az őskorban. Később, az ókor során, szinte minden szoláris istennek a téli napforduló lett a születésnapja.

Az Egyház akkor döntött úgy, hogy Jézus szeptemberi születésnapját Karácsony idejére helyezi át, amikor Mithrász, a Legyőzhetetlen Nap, a Sol Invictus kultuszát egybeolvasztották Jézuséval.

A Fény újjászületésének ünnepe tehát nem azt jelenti, hogy a világ duális lenne

Az advent azt jelenti, hogy várunk arra, hogy a Fény ismét megszülessen. Történelem előtti, tisztán ősvallási időszak ez tehát, amelyet a kereszténység magába épített, de nem maga találta fel.

A cikk a tarsasag.org oldalán folytatódik